A hétvége nálam a csúcsidőszak, főleg mostanában. Közelednek az ünnepek és mindenki workshopra szeretne jönni, ami nagyon jó de egyben nagyon fárasztó dolog.Lassan harmadik hete folyamatosan dolgozom, így rettenetesen és kimerülten indultam a ma reggeli anyagbeszerző utamra, a piacra.

Jobban szeretek a piacon vásárolni, mert a bevásárlóközpontok szörnyen lélektelenek és mostanság tele vannak ideges, rohanó, mindig mindenről lemaradt, katasztrófa vásárlókkal, akik már most éhen akarnak halni, mert majd egyszer december végén lesz egy nagy és hatalmas családias ünnep, ami után mindenki hulla fáradtan esik össze, telezabáltan, elcsigázottan, hogy újra kezdetét vehesse a vásárlási hullám a szilveszterre. Ez az élet körforgása...

No de térjünk vissza a piacra, szóval korán reggel feltápászkodtam és elvonszoltam magam a  Császár-Komjádi uszoda előtti kis piacra, ami csak szombatonként van. Egy kicsiny utcából áll az egész, de annál több kincset rejt.

Elsőként ott vannak a friss gyümölcsök és zöldségek. A legtöbbje kistermelőktől származik és remek minőségű. De van különleges színes retek, salottahagyma, avokádó és friss fűszernövények. Találkozhatunk termelői mézzel Rozi méz néven, itt kapható a kedvenc levendulás mézem. De házi szörpök, lekvárok, zselék és különféle krémek közül is válogathat a kedves vásárló, természetesen mindezt kedvező áron:)

A sajtkészítő workshophoz a tejet a második kis bódéban veszem, mert jó tejszínes és remekül lehet vele dolgozni, de az egyéb sajt termékeik is kiváló minőségűek. Haladva az utcácskán rengeteg füstölt árúba ütközünk, kolbászok, hurkák, szalonnák és sonkák várják, hogy megvegyük őket. Mindenkinek van egy kedves szava a vásárlóhoz és a sor legvégén friss kenyérrel zártam a beszerzést, csak az íze kedvééért és képzeljétek még ajándék pogácsát is kaptam, így legalább tudtam reggelizni:) Amikor tele szatyrokkal verekedtem ki magam a kocsihoz a virágos bácsika utánam kiabált.

-Kisasszony! Most nem vesz valami szépet?

-Sajnálom, most már elköltöttem minden pénzemet...

-Nem baj, ezt odaadom ajándékba. És foghíjas mosolyával, cserzett kezével nyújtott egy  csodaszép fehér cikláment. Én meghatottan megköszöntem a fülemre akasztottam és ahogy battyogtam vacogva a kocsi felé azon gondolkodtam,hogy az élet csodaszép...és a fáradtság??? Hogy mi? már el is tűnt...

Szép napot mindenkinek